V számára elkezdődtek a dolgos hétköznapok, ketten
vagyunk itthon, illetve nem, de erről majd később.
Ezt a hetet még az átállás határozta meg, nem nagyon akartam
rángatni Barnit, aludjon amikor akar, de jól vette az akadályt. Aludt délután
és este, bezzeg én esténként abszolut nem voltam álmos napközben meg szenvedtem
rendesen. Majd az idő gyógyulász hoz J!
Úgyhogy javítom magam, miattam nem nagyon mentünk sehova, csak vásárolni és az
IKEA-ba (ember alig volt, azok sem helyiek, jó feeling volt).
Nem sokat tévedtem, amikor írtam, hogy gyakran fogunk
lejárni a medencéhez, eddig minden nap. Egyelőre a medence szélén lévő
díszkavicsok vízbe dobálása a fő szórakozás és ezzel párhuzamosan Anya
kinevetése, amint szedi ki a kavicsokat a vízből. Közben én is rájöttem, hogy
jobban járok, ha hagyom pelusba rohangálni, mert különben szandálostúl megy a
vízbe.
Több kisgyerekes család is lakik a házban, párral már
összefutottunk, de még nem alakulnak a „barátságok“. Bár Barni követ mindenkit,
mint egy kiskutya.
Hogy mégis írjak valamiről, írok a lakásunkról és az ahhoz
vezető útról.
V már akkor kezdte nézni a lakásokat, amikor mi még
javában otthon voltunk. Küldte nekem a képeket, meg a honlapokat az
épületekről, a lakásokról és a közös helyiségekről, hogy válasszunk és mire mi
kijövünk minden el legyen rendezve.
V mondta, hogy én vagyok itthon többet, az a fontos,
hogy nekem tetszen a lakás. Ez oké, de ennyire fontos a környék is. Pesten, a
belvárosba lakva mindenhova eljutottunk Barnival, magamra kötöttem a kenguruba
és mentünk. Ő nagyon jókat aludt és meg közben elintéztem mindent, vagy csak
szimplán nem ültünk otthon. De sokat használtuk a babakocsit is, főleg, hogy
napközben csak a babkocsiban aludt, szerintem a XIV. kerület minden
kövét-bokrát névről ismerem J.
Valahogy itt Bangkokban is valami ilyemit szerettem volna.
El sem tudtam képzelni, hogy milyen körülmények vannak itt kinn. V ugyan
mondta, hogy itt nem fogok a háztól a parkig elsétálni babakocsival, de csak
legyintettem. Oké, kivételesen igaza volt.
Így miután kijöttünk először együtt néztünk lakásokat, emlékszem
az első szombatra, amikor 4 ingatlant akart az ingatlanos csajszi megmutatni.
Az első egy lakóparkban volt és annak ellenére, hogy szombat volt több mint 1
órát autóztunk odáig, de teljesen hiába. Olyan szakadó eső volt, hogy ki sem
tudtunk szállni az autóból. Teljesen be volt borulva, nem vártuk meg, hogy
elálljon. A következő ingatlanig újabb órás autókázás, de ezt legalább meg
tudtuk nézni. Ez is egy ház volt, hatalmas, és ez volt a lakópark szélén, ahova
nem szívesen mentünk volna a kigyók miatt.
Ezeket a lakóparkokat úgy kell elképzelni, mint egy kis
falut, általában földszint+emeletből állnak a házak, 3-5 különböző típusú ház,
általában kerítéssel elválasztva és rengeteg, de rengeteg burjánzó növény.
Tulajdonképpen van, ahol egyik háztól a másikig sem lehet ellátni a növényektől.
Nagyon kicsi az autóforgalom (reggel és este sem vészes), lassan mennek az
autók, elég családközpontú. A bejáratoknál őrök, nem mehetsz be, hogy szeretnél
körülnézni. Vannak közöségi területek, épületek, medence, fitnesz, kávézó,
üzletek, fodrász, a nagyobbakban iskola is. Szóval elég klasszak, de én jobban
szeretem a városi feelinget.
És egy nap ennél többet nem tudtunk megnézni, mert Barni
türelme eddig tartott. Üvöltő gyerekkel meg kinek van kedve kocsikázni.
Változtattunk a folyamaton és csak én (meg persze Barni) nézelődtem
az ingatlanos csajszival. Az első pár ingatlanban olyan borzasztóak is voltak,
hogy szinte rohantam ki a lakásból (eleinte uralkodtam magamon, hogy ez ne
legyen az arcomra írva, de aztán már elég volt rám néznie a csajszinak és
indultunk tovább). Annyira emlékszem egy hatalmas, 4 szobás, 4 fürdőszobás
lakásra, aminél azt mondta a csajszi, hogy a fürdők nem túl nagyok, ami a
valóságban azt jelentett, hogy V be se fért a fürdőszobába.
Úgye volt egy, ami nagyon tetszett, de az nem jött össze. Utána
mindegy mit mutatott, nem tetszett. Tavaly nyár végén V mondta, most már
válasszunk valamit, mert a szállodában soha nem fogjuk otthon érezni magunkat
(szerintem meg Bangkokban nem fogjuk). Akkor megnéztünk megint két lakást, amik
szintén nem tetszettek nekem, ezért mondtam V-nek nekem mindegy válasszon Ő,
amin persze megsértődött.
A legnagyobb probléma az volt a lakásokkal, hogy a sötét,
már majdnem fekete parketa miatt minden lakás nagyon sötét volt. Szerintem nem
megoldás, ha egész nap égetjük a lámpát. A másik probláma a méret volt.
V ragaszkodott a 3 szobához (háló, Barninak és egy vendégszoba), és itt
általában a 3 szobás lakások, házak 300 nm-nél kezdődnek, de láttunk 500 nm-es,
két emeleten elhelyezkedő lakást is. Borzasztó.
Nekem jobban tetszik egy kicsi, barátságos lakás, amin
látszik, hogy igazi otthon, mint egy 50 nm-es hálószoba, ahol nem is találom
meg a másikat, arról ne is beszéljünk, hogy mire a klima lehűti a szobát
felforr az agyam.
Nemsokkal a hazautazásunk előtt szólt az ingatlanos csajszi
(gondolom a töke tele volt velünk, akkor is ha ez a munkája), hogy van egy új
ház, aminek világosak a lakásai és nem túl nagyok. Megnéztük és azt mondtuk
oké. Nekem ez sem tetszett igazából, de már leszarom. Annyira UTÁLOM ezt
avárost, teljesen mindegy hol lakunk. Haza akarok menni.
Anno, amikor megnéztük a lakást, mondta a tulaj, hogy az
épület környékét még most rendezik, de ott is minden nagyon szép lesz. Az
azonos nagyságú lakások egyformán vannak berendezve, van egy bemutatólakás,
amit megnéztünk. Na az igazság az, hogy még a mai napig is csinálgatják a
lakásokat (egész nap fúrnak-faragnak, csiszolnak – qurva jó hallgatni, és néha
nem kapunk levegőt a vegyszerek szagától), gondolom, amikor kiadnak egyet,
akkor fejezik be teljesen.
A bérleti díj ahogy megyünk felfele, úgy nő, mi a
büdzsénkhez képest a legmagasabb emeletre akartunk jönni, de még ide is
felhallatszik az utca zaja. Nem az autók zaja a zavaró, hanem az egyéb zajok
(van egy hülye madár, ami egész éjszaka mondja a magáét, ennél még egy kakas is
jobb), illetve az őrök sípolása. Amikor az épület parkolójából ki akar menni
egy autó az őr megállítja a forgalmat és kiengedi, de ezek fújják éjjel is,
amikor nincs is forgalom, lehet lenyelte.
Kilépve a liftből ezt látjuk, ami szép-szép, de nincs
légkondi, így amikor süt a nap, kb 45 fok van (szeretnék ide virágot, csak meg
kell találni azt, amelyik bírja ezt a klimát
Az ajtóból, hátul a konyhaajtó látszik
Konyha, jól felszerelt és van hely bőven
A konyhából nyílik a mosóterasz J, azon a falon, ami nem
látszik van a lakás összes légkondijának a kültéri egysége, ha több is megy
szintén 45-50 fok van, viszont a ruhák 20 perc alatt szárazak
Mitől férfi a férfi? 
Január 9-12
Forrás: B in B | 2012 január 26.
V számára elkezdődtek a dolgos hétköznapok, ketten
vagyunk itthon, illetve nem, de erről majd később.
Ezt a hetet még az átállás határozta meg, nem nagyon akartam
rángatni Barnit, aludjon amikor akar, de jól vette az akadályt. Aludt délután
és este, bezzeg én esténként abszolut nem voltam álmos napközben meg szenvedtem
rendesen. Majd az idő gyógyulász hoz J!
Úgyhogy javítom magam, miattam nem nagyon mentünk sehova, csak vásárolni és az
IKEA-ba (ember alig volt, azok sem helyiek, jó feeling volt).
Nem sokat tévedtem, amikor írtam, hogy gyakran fogunk
lejárni a medencéhez, eddig minden nap. Egyelőre a medence szélén lévő
díszkavicsok vízbe dobálása a fő szórakozás és ezzel párhuzamosan Anya
kinevetése, amint szedi ki a kavicsokat a vízből. Közben én is rájöttem, hogy
jobban járok, ha hagyom pelusba rohangálni, mert különben szandálostúl megy a
vízbe.
Több kisgyerekes család is lakik a házban, párral már
összefutottunk, de még nem alakulnak a „barátságok“. Bár Barni követ mindenkit,
mint egy kiskutya.
Hogy mégis írjak valamiről, írok a lakásunkról és az ahhoz
vezető útról.
V már akkor kezdte nézni a lakásokat, amikor mi még
javában otthon voltunk. Küldte nekem a képeket, meg a honlapokat az
épületekről, a lakásokról és a közös helyiségekről, hogy válasszunk és mire mi
kijövünk minden el legyen rendezve.
V mondta, hogy én vagyok itthon többet, az a fontos,
hogy nekem tetszen a lakás. Ez oké, de ennyire fontos a környék is. Pesten, a
belvárosba lakva mindenhova eljutottunk Barnival, magamra kötöttem a kenguruba
és mentünk. Ő nagyon jókat aludt és meg közben elintéztem mindent, vagy csak
szimplán nem ültünk otthon. De sokat használtuk a babakocsit is, főleg, hogy
napközben csak a babkocsiban aludt, szerintem a XIV. kerület minden
kövét-bokrát névről ismerem J.
Valahogy itt Bangkokban is valami ilyemit szerettem volna.
El sem tudtam képzelni, hogy milyen körülmények vannak itt kinn. V ugyan
mondta, hogy itt nem fogok a háztól a parkig elsétálni babakocsival, de csak
legyintettem. Oké, kivételesen igaza volt.
Így miután kijöttünk először együtt néztünk lakásokat, emlékszem
az első szombatra, amikor 4 ingatlant akart az ingatlanos csajszi megmutatni.
Az első egy lakóparkban volt és annak ellenére, hogy szombat volt több mint 1
órát autóztunk odáig, de teljesen hiába. Olyan szakadó eső volt, hogy ki sem
tudtunk szállni az autóból. Teljesen be volt borulva, nem vártuk meg, hogy
elálljon. A következő ingatlanig újabb órás autókázás, de ezt legalább meg
tudtuk nézni. Ez is egy ház volt, hatalmas, és ez volt a lakópark szélén, ahova
nem szívesen mentünk volna a kigyók miatt.
Ezeket a lakóparkokat úgy kell elképzelni, mint egy kis
falut, általában földszint+emeletből állnak a házak, 3-5 különböző típusú ház,
általában kerítéssel elválasztva és rengeteg, de rengeteg burjánzó növény.
Tulajdonképpen van, ahol egyik háztól a másikig sem lehet ellátni a növényektől.
Nagyon kicsi az autóforgalom (reggel és este sem vészes), lassan mennek az
autók, elég családközpontú. A bejáratoknál őrök, nem mehetsz be, hogy szeretnél
körülnézni. Vannak közöségi területek, épületek, medence, fitnesz, kávézó,
üzletek, fodrász, a nagyobbakban iskola is. Szóval elég klasszak, de én jobban
szeretem a városi feelinget.
És egy nap ennél többet nem tudtunk megnézni, mert Barni
türelme eddig tartott. Üvöltő gyerekkel meg kinek van kedve kocsikázni.
Változtattunk a folyamaton és csak én (meg persze Barni) nézelődtem
az ingatlanos csajszival. Az első pár ingatlanban olyan borzasztóak is voltak,
hogy szinte rohantam ki a lakásból (eleinte uralkodtam magamon, hogy ez ne
legyen az arcomra írva, de aztán már elég volt rám néznie a csajszinak és
indultunk tovább). Annyira emlékszem egy hatalmas, 4 szobás, 4 fürdőszobás
lakásra, aminél azt mondta a csajszi, hogy a fürdők nem túl nagyok, ami a
valóságban azt jelentett, hogy V be se fért a fürdőszobába.
Úgye volt egy, ami nagyon tetszett, de az nem jött össze. Utána
mindegy mit mutatott, nem tetszett. Tavaly nyár végén V mondta, most már
válasszunk valamit, mert a szállodában soha nem fogjuk otthon érezni magunkat
(szerintem meg Bangkokban nem fogjuk). Akkor megnéztünk megint két lakást, amik
szintén nem tetszettek nekem, ezért mondtam V-nek nekem mindegy válasszon Ő,
amin persze megsértődött.
A legnagyobb probléma az volt a lakásokkal, hogy a sötét,
már majdnem fekete parketa miatt minden lakás nagyon sötét volt. Szerintem nem
megoldás, ha egész nap égetjük a lámpát. A másik probláma a méret volt.
V ragaszkodott a 3 szobához (háló, Barninak és egy vendégszoba), és itt
általában a 3 szobás lakások, házak 300 nm-nél kezdődnek, de láttunk 500 nm-es,
két emeleten elhelyezkedő lakást is. Borzasztó.
Nekem jobban tetszik egy kicsi, barátságos lakás, amin
látszik, hogy igazi otthon, mint egy 50 nm-es hálószoba, ahol nem is találom
meg a másikat, arról ne is beszéljünk, hogy mire a klima lehűti a szobát
felforr az agyam.
Nemsokkal a hazautazásunk előtt szólt az ingatlanos csajszi
(gondolom a töke tele volt velünk, akkor is ha ez a munkája), hogy van egy új
ház, aminek világosak a lakásai és nem túl nagyok. Megnéztük és azt mondtuk
oké. Nekem ez sem tetszett igazából, de már leszarom. Annyira UTÁLOM ezt
avárost, teljesen mindegy hol lakunk. Haza akarok menni.
Anno, amikor megnéztük a lakást, mondta a tulaj, hogy az
épület környékét még most rendezik, de ott is minden nagyon szép lesz. Az
azonos nagyságú lakások egyformán vannak berendezve, van egy bemutatólakás,
amit megnéztünk. Na az igazság az, hogy még a mai napig is csinálgatják a
lakásokat (egész nap fúrnak-faragnak, csiszolnak – qurva jó hallgatni, és néha
nem kapunk levegőt a vegyszerek szagától), gondolom, amikor kiadnak egyet,
akkor fejezik be teljesen.
A bérleti díj ahogy megyünk felfele, úgy nő, mi a
büdzsénkhez képest a legmagasabb emeletre akartunk jönni, de még ide is
felhallatszik az utca zaja. Nem az autók zaja a zavaró, hanem az egyéb zajok
(van egy hülye madár, ami egész éjszaka mondja a magáét, ennél még egy kakas is
jobb), illetve az őrök sípolása. Amikor az épület parkolójából ki akar menni
egy autó az őr megállítja a forgalmat és kiengedi, de ezek fújják éjjel is,
amikor nincs is forgalom, lehet lenyelte.
Kilépve a liftből ezt látjuk, ami szép-szép, de nincs
légkondi, így amikor süt a nap, kb 45 fok van (szeretnék ide virágot, csak meg
kell találni azt, amelyik bírja ezt a klimát
Az ajtóból, hátul a konyhaajtó látszik
Konyha, jól felszerelt és van hely bőven
A konyhából nyílik a mosóterasz J, azon a falon, ami nem
látszik van a lakás összes légkondijának a kültéri egysége, ha több is megy
szintén 45-50 fok van, viszont a ruhák 20 perc alatt szárazak
A mi hálónk
Fürdőnk
Barnu szobája
Alvó gyerekkel
Barni fürdője, nem használjuk, nálunk fürdik
Vendégszoba, ennek is van fürdője
Kicsi terasz, még virágok nélkül
Kilátás
Bejegyzés jelentése